Persze, azért ennyire nem egyszerű. A Nagymenők lélekben már itt voltak velünk, készültünk rájuk, satöbbi, úgyhogy visszatérnék az első magyarázathoz: az a fránya idő, az volt az oka.
De elkalandoztunk. Tehát, Goodfellas: az öreg Martin, illetve akkor még fiatal, Scorsese maffiafilmje az iparág hétköznapi "melósairól". Akik nap nap után 16-18 órákat keményen végigdolgoznak; mert bármilyen furcsa, de a rablás, csempészés, zsarolás, mulatás, gyilkolás igenis ezt jelentette számukra. Melót. Ismét megnézve ezt a klasszikust rögtön a Sopranos villan az eszünkbe, a gengszterlét apró-cseprő morzsáival, kisszerű vágyaival, monotóniájával, és hirtelen megvillanó borzalmával.
Tessék, jöjjön egy spoiler, egy remek jelenet: amikor a Joe Pesciék felzavarják Pesci mamáját (akit, a rend kedvéért jegyezzük meg, Scorsese saját mamája alakít, zseniálisan), hogy ásót, lapátot kérjenek tőle a csomagtartóban heverő hulla eltávolításához, és a kisfia láttán a mama gyorsan összeüt a társaságnak egy vacsorát, nyilván pastát; és jóízűen falatoznak, fecsegnek a semmiről, családról, nősülésről, Pesci meg két mondat között kölcsönkéri a mamától a behemót húsvágó kést, hogy szüksége volna rá, aztán mohón zabál tovább és röhög teli pofával.
Apropó, Pesci. Kétségtelenül járt neki az oscaros mellékszerep, hátborzongatóan vicces alakításában a másik csúcs, amikor a mulatóban ráijeszt Liottára; mondatai ("szerinted vicces vagyok?") úgy sütnek, hogy az ember felszisszen tőlük. Vö: Robert De Niro taxisofőre a tükör előtt ("hozzám beszélsz?")
A Nagymenők világa az utolsó öltönygombig hiteles; Scorsese tökéletes bepillantást enged egy olyan dimenzióba, amit a törvénytisztelő átlagpolgár ámulattal és értetlenkedve figyel, hogyhát, nézd már, ilyen is van, te jó isten! És kicsit irigyli őket, és kicsit vágyódik oda. Mert tökösök, bevállalósak, tudják, mit akarnak – és meg is merik csinálni. De ez nyilván az én azonosulásom. Adresz másként érezte. Ő nem tudott igazán együttérezni velük. Hát... és ha őszinte akarok lenni, meg tudom érteni.
Hanem a befejezés, az a kamerába mesélős narrátorság a végén, ahogy Liotta feláll a tárgyalóteremben, és mint valami Azurák Csabába oltott Vujity Tvrtkó elvarrja nekünk a sztorit, az azért csúnya megoldás. Már csak a sapka hiányzott a fejéről, meg hogy kenetteljes hangon elbúgja nekünk, hogy a Naplót tudósította: Ray Liotta.
Szóval, ha ezért jár is Scorsese bácsinak egy óriásfeketepont, azt azért nem tudjuk elvitatni tőle, hogy mégiscsak ő a gengszterfilmek óriása: Aljas utcák (1973), Casino (1995), Tégla (2006), no meg a friss HBO-sorozata, a Boardwalk Empire (2010), amiből egy részt se láttunk még, ám a főcíme beszarás. Kicsit ő maga is úgy néz ki, mint egy jóféle Capo di tutti Capi, egy nyugdíjas Főnökök főnöke, aki már felhagyott a gengszterléttel, és inkább filmeket csinál róla. Mert az biztonságosabb.
A filmben vagy egy jelenet, amikor a bébiszitter-drogcsempész meghozza az árut, és a feleséggel együtt csodálják a gyereket. A babát, akinek a ruhájában átcsempészte a cuccot. Helyes gyerek.
De ezen a ponton meg kellett állítani a filmet, hogy megnézzük a sajátunkat.
Az a helyzet, hogy elfogultság nélkül mondhatom: akkor is Szofi a legszebb.
Értékelés: 6/10 (Adresz), 9/10 (Levi)
Goodfellas, 1990
Rendező: Martin Scorsese
Forgatókönyvíró: Martin Scorsese és Nicholas Pileggi (Nicholas Pileggi Wise Guy című regénye alapján)
Főszereplők: Ray Liotta, Robert De Niro, Joe Pesci, Paul Sorvino
Oscar: Legjobb férfi mellékszereplő: Joe Pesci
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése