Ehhez persze előbb le kellett fektetnünk Szofit, aki ma a délutáni séta alatt meglehetősen enervált volt, aztán ahogy hazaértünk felpörgött, és ha ő egyszer felpörög... Szóval nem ment könnyen az altatás. Feküdt az ágyában, kedvenc kendőjét szorongatta, szokása szerint belefúrta a fejét, jobbra-balra hányta-vetette magát, két lábát az ágylaphoz ütötte. Az álombalépés göröngyös pillanatai. Ha ilyenkor meglessük, finom csápjaival érzi, hogy ott állunk az ágyánál, hirtelen lekapja arcáról a kendőt és ránk vigyorog. Csodaszép, széles vigyorral, kibújt fogacskái csak úgy világítanak a sötétben.
Végül eljött a pillanat, laptopba került elsőként kisorsolt filmünk: a TRÓJA.
Történelmi kalandfilm egy történelmi napon. És azt kell mondanunk, hogy kezdésnek nem volt rossz. Mi több, határozottan jó volt. Tetszetős, igényes, korrekt. Nem hibátlan, de indulásnak biztató. Legyünk őszinték: filmre vinni egy klasszikust nagy vállalás. Hát még, ha kötelező olvasmányos. Ilyenkor a néző régi olvasmányélményeit várja vissza a vásznon, emlékfoszlányok villanak elé, az általa elképzelt látványt, szereplőt, hangulatot, eposzi világot (már amire emlékszik az általa elképzeltből) összeméri a filmen megvalósulttal – és aszerint mérlegel.
Nekünk rendben volt Brad "Achilleus" Pitt, Eric "Hector" Bana és Peter "Priamus" O'Toole meg a többiek; egyedül Orlando "Paris" Bloom nem tetszett, és nem is a puhapöcs szépfiúsága miatt, hanem mert (újfent) kiderült, hogy mennyire sótlan-semmilyen. A trójai királyék jelmezeit kissé túlbatikolták a kékfestő asszonyok, egyik-másik mellékszereplő frizurája pedig a Star Trek epizódjait idézte. De a dramaturgia rendben volt, mi több, le a kalappal, ahogy sikerült ezt a szövevényes mitológiai sztorit filmesíteni (oké, kiírni belőle az isteneket), és annyit mindenképp megköszönhetünk Hollywoodnak, hogy újramesélte a világnak a világirodalom egyik legnagyobb történetét. Érettségizők figyelem! Nem váltja ki Homéroszt, de valós alternatívája a Száz híres eposznak.
Azért azt ne feledjük, hogy a Tróját nem akárki rendezte: a jó hangzású Wolgang Petersen. A 70 éves mester neve olyan filmeket filmjelez, mint a Das Boot (1981), a Végtelen történet (1984), a Célkeresztben (1993), a felejtős Vírus (1995) és a kimondottan pocsék Az elnök különgépe (1997).
Ja, és még valami a végére.
Az az elhíresült kép Brad Pittel, ahogy ott áll a templom előtt, mögötte az égen egy hatalmas Boeing, és hogy ez micsoda movie mistake, neten keringő fotókkal, satöbbi – no, az hülyeség. A filmben nincs ilyen momentum. Illetve, ha a felvételen volt is (nem kizárt), a végén nem maradt benn. Valakik csak megnézték, mi kerül ki a mozikba.
Értékelés: 8/10
Troy, 2004
Rendező: Wolgang Petersen
Forgatókönyvíró: David Benioff (nyilván Homérosz nyomán)
Főszereplők: Brad Pitt, Orlando Bloom, Eric Bana, Diane Kruger, Brendan Gleeson
